|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Csak úgy valahogy - ámulat!
Holtan született gondolat,
nem szólalnak meg a szavak.
Némán zokogok magamnak,
süket fülekkel hallgatnak.
Siratom az életemet,
szememben nincsenek könnyek.
Nincsen célom, nincsen tervem,
homokóra lett belőlem.
Peregnek a homokszemek,
növekednek apró hegyek.
Onnan ide, innen oda,
mindig újra, mindig újra.
Monoton a jelenetem,
figyelmetlenül figyelem.
Minden szem más, de egyformák,
észre sem veszik ők egymást.
Minden ember egy homokszem,
fontos szerep nagy tömegben.
Amit írtam, csupa közhely,
aki írta: műveletlen.
|
|
|
- január 22 2013 16:53:05
Versed soraival egyetértek, amennyiiben az utolsó sort nem te írtad.
Végső soron mi a közhely?
Minden amit gyakran emlegetünk és azzá tesszük!
Nekem tetszik a versed, átéreztem.
Ölellek: Maria  |
- január 22 2013 17:03:47
Kedves Mária!
örülök, hogy egyetértünk. A közhelyeket én sem vetem meg, sőt becsülöm, mert sokat tapasztalt, egyszerű igazságokat fogalmaznak meg.
viszont nem a művészetbe valók - ez igaz.
nekem már sokan a szememre vetették, hogy írásaimban sok a közhely - ezért némi öniróniával írtam az utolsó sort.
szeretettel ölel - Sarolta.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
