Elég kevésnek látszok,
Mert egyedül állok.
Nem lehet látni az érzelmemet,
Bár látja az, akit szeretek.
Nem vagyok egy korlátolt ember,
Sokszor megbántottak engem.
Beletiportak a porba,
Felálltam és tartok valahova.
Biztos pontom még nincs,
Nem lóg az arcomba tincs,
Hogy szemem megvakuljon,
És színes álmom kifakuljon.
Nem tudok megszabadulni a múlttól,
Senki nem áll el az útból.
Mindenkivel megvívom a magam harcát,
Így ismerve meg a másik arcát.
És levonom a tanulságot,
Nem bírom a hazugságot.
Addig nem vetem meg az embereket,
Míg van akiért éljek és szeressek.
Segítek bárki fiának,
Mindenki követ el hibákat.
Tanulunk az egész életben,
Hogy többet senki ne tévedjen.
Segíteni bármikor lehet,
Ellene mindig tehetsz!
Jól fog esni!
A boldogságot meglelni!
Amit egyszer adsz,
Máskor majd többet kapsz...
Maryam - január 23 2008 18:43:54
Zárd le a múltat, csak a szép dolgokat tartsd meg az emlékeidben! Szemedet fordítsd a jövõre, élj a jelenben! Kívánom, hogy leld meg a boldogságot!
Maryam
kormi37 - január 24 2008 06:38:36
Szép a versed, gratula. Boldog lég én is azt kívánom neked.
Kormi
Totika08 - január 24 2008 14:35:59
Köszönöm szépen, egyébként mostanában tényleg boldog vagyok
