|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Galambfióka a földre esett,
Olyan tehetetlen volt szegény,
Szél ostorozta s meglehet,
Dobálta az út peremén.
Fejét szárnya alá dugta,
Fájdalmasan csipogott,
Félelmét elsúgta- búgta,
De nem hallotta senki ott.
Galambmama fenn az égen,
Majd gyorsan mellette terem,
Ki látott már ily szörnyűséget,
Nagy most az ijedelem.
Csőrével csípve simogatta,
Hogy múljon már a félelem,
Így várta, hogy ő s az anyja,
Végre a fészkében legyen.
Ott összebújva pátyolgassa,
Együtt nézzék a kék eget,
És turbékolva elmondhassa:
- Picikém álmodj szépeket ! - |
|
|
- december 20 2012 16:38:32
Nagyon szép, megható történetet írtál, gyönyörű versben.
Gratulálok, nagyon tetszik: Dellamama   |
- december 20 2012 17:48:16
Szia Iytop!
Bizony-bizony, a mamák már csak ilyenek!
Kedves kis történet, szívesen olvastam.
Szeretettel:  |
- december 20 2012 20:07:39
Kedves Elemér!
Megható a versed. A kis madarak és az állatok bizony példát adnak szeretetből, féltésből.
Szeretettel gratulálok - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
