Napkorong

A juharfa erõs ágai nem rezdülnek
A gyenge szélben,
Csak sárguló levelei rezegnek
A langymeleg napsütésben.
A szomorúfûz ágai hajladoznak,
A vadgesztenyéé lengedeznek,
S a fenyõk csúcsai méltóságteljesen
Bólogatnak az õszvégi verõfényben,
Mikor átsétálok a parkon éppen.
A szellõ lágy ütemére lejtik
Búcsútáncukat a fák.
A Berzsenyi parkot most
Esõáztatta avar illata lengi át.
Szívemben immár fél emberöltõ
Emlékei tornyosulnak,
S az érzelmek erejétõl feltolulnak.
Eszemmel értem, de szívemmel még sem,
Miért van, hogy ez a teher
Egyre nõ az emlékek súlyától?
S miért nem akarja észrevenni bolond szívem,
Hogy az õszvég ismét itt van, s üzen:
Egy évvel megint öregebb lettem,
S mennyi mindent még meg nem tettem.
S nem tudom, számomra lesz-e holnap,
S a közelgõ tél után lesz-e tavasz ismét?
Hallom-e majd újra a csivitelõ fecskét,
Ha majd a parkon keresztül visz utam?
És lesz-e újra õsz, mikor a falevelek
Lágyan a vállamra hullnak?

Torma Zsuzsanna 2004 õsze

Hozzászólások

denes - január 21 2008 14:18:44
Szép a versed kedves Zsuzsa. Sajnos mindig lesz õsz és rá a tél, de használjuk ki a tavasz és nyár minden szépségét, hogy utóbbi két évszakot derûsebben viseljük el.

zsuzsu - január 21 2008 17:58:08
Szia druszám!

Igazán szép a versed, érzem a hangulatát. Annál inkább is el tudom képzelni mert én is jártam abban a parkban, igaz, akkor verõfényes nyár volt. Tetszett.
Szeretettel: zsuzsu

kormi37 - január 22 2008 08:19:14
Gyönyörú lett a versed gratulálok. Beleéltm magam, hogy én is ott járok. Köszönöm, hogy olvashattam.Szeretettel:kormi

mullerildiko - január 22 2008 10:03:37
Ez a versed is gyönyörû ! Üdv: Ildi