|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Egyik pillanatban felemelsz
és reményt adsz,
Majd máskor némán
mellettem elhaladsz.
Csak játszol a szívemmel?
Csak hiteted a lelkemet?
Vagy próbára teszel,
hogy vajon meddig tűröm ezt?
Csalódni fogsz, ha azt hiszed
olyan könnyen feladom...
Várni fogok, türelmes leszek,
mert én a szívedet akarom!
Hiszek a mosolyodnak,
mert az őszinteség szővi át,
Hiszek a szemeidnek,
mert érti szívem dallamát.
De néha mégsem értelek,
amikor előtör a hidegséged,
amikor azt látom rajtad,
hogy csak szoborként hallgatsz.
S amikor már a hitemet veszteném,
s úgy érzem eltűnt a remény,
Szemed ragyogva int felém,
s mosolyod örömet önt belém.
Olyankor eltűnik minden körülöttünk,
s egymásra nézve némán eltűnődünk.
Tudni szeretném akkor mire gondolsz,
s hogy Te is bele akarsz-e látni a szívembe,
mert akkor ott abban a pillanatban
eggyéválnak szíveink s hallgatunk,
S mindketten várunk arra, hogy
a másik talán kimondja azt, amire gondolunk |
|
|
- december 13 2012 18:48:30
Kedves Albatrosz!
Ismerősek ezek az érzések, de még mennyire...Gyönyörűséges versed nagyon tetszett! 
Szeretettel: Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
