Csak egyetlen pontos szúrás a közepébe,
S megszûnik minden fájdalom gyökere.
Oly sok kín és gyötrõdés halmozódott már fel benne,
Hogy annak se vége se eleje.
Elérkezett hát, a búcsúzkodás ideje
Az utolsó dicsõítõ percek mik bánattól megkeseredtek.
Mond miért?
Miért fáj ennyire?
Nem is keresem már rá a választ.
Hiába is keresném, annak nem sok értelmét látom.
Hát felemelem mit kezemben szorítok,
És csordultig telik meg a szívem.
Végre felszabadulhat, s nem érzem soha többé azt a pusztaságot,
Ahol a sírod fölött állok, és csak peregnek a könnyeim,
Szótlan itatva azt a fekete földet mivel eltemettelek.
Jól céloztam, nem is lehetett volna ettõl is jobban!
Pár perc és örökre véger30;
A halál hív a helyére.
Érzem a csöppnyi szúró fájdalmat,
Mit szánt szándékkal saját magamnak okoztam.
A szívem dobogása megszûnni látszik.
Már nem kell többé magányosan élnem
Hiszen repülök hozzád szerelmem!
