holtan s némán ballag az id?
kemény kalapja fejébe húzva
talpa alatt életek rogynak
sárba és tipródnak a porba
a csoda pedig csupán egy pillanat
alatt csillámlik fel, hogy aztán
vadul simogasson a szerelem s
édes szavait magunk se higgyük el
Szeretlek. oly nehéz s kongó a szó
visszhangja alig hallható, értelme
s mit vele kapsz és kapok, remeg?
szavakkal el nem mondható.
csókod egy percében ragyog a hold
s a végtelen minden csillogó titka
s a bölcs, öreg id? megáll, hogy az örökké-
valóságot ily csúfosan meghazudtolja
s minden pillanat szívünkben egyesül
Szeretlek - suttogom s vadul lüktet? vérem
benned már soha, semmikor nem csendesül.
