|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Először éreztem fájdalmát
a hervadó virágnak,
gyermek lelkembe karcolta
utolsó sóhaját,
először szegeztem kérdést
a szűkszavú halálnak,
mikor gyertya könny
siratta a fekete fejfát.
Keresztek szívembe szúrva,
egy év, három sírhalom,
gyermeki énem riadtan súgta:
„Apa, ma elalszom,
csak ne legyen fájdalom!”
...és elaludtam, szívemben kövek
egymásnak csapódva adták az ütemet,
s mikor egy-egy éles szilánk pattant,
felriadtam:” Ne, ne legyen több hant!”
Szívemben azóta ácsorog az idő,
nyolcvanegy, nyolcvanegyet dobog,
a gyertyakönnyeket pergető
szomorú láng, még most is, most is lobog,
de nincs már kinek nyafogva,
ígértem könnyű álmokat,
mert jött a szűkszavú halál,
s életén kattant a lakat.
A nyolcvanegy vállába karolva
megannyi év,
s az idő bár még mindig ácsorog,
de közel, közel a rév.,
s a viaszkönny majd fejfámon csorog.
|
|
|
- augusztus 26 2012 10:50:12
Kedves Janus!
Fájóan szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali.   |
- augusztus 26 2012 13:14:17
Gyönyörű, fájdalommal teli vers, gratulálok! |
- augusztus 26 2012 21:54:07
Fájdalmasan szép... |
- augusztus 27 2012 15:17:23
Kedves Janus!
Nagyon mélyen megható versedhez őszintén gratulálok!
Sajnos, előbb-utóbb mindegyikőnk odajut, hogy közeledik a rév, amelyben végleg kikötünk. Sokunk bele is nyugszik abba, hogy már lejárt az idő, de legalább a fiatal életek ne mennének veszendőbe idő előtt!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 03 2012 12:43:17
Köszönöm szépen mindenkinek! :-)
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
