Napkorong

Itt az idő, hogy a félelem mozgassa tovább ezt a gördülő világot.
A becsület csillagként a földre esett,
a jót s az erényt eltapossák, mint útmenti virágot,
s igaz szót már nem mondanak - csak nagyon keveset.
Hol van a hit, a remény, a cél, az eskü s az ígéret?
Szétszakították a hűség minden láncát,
és nincs több kegyelem, csak halálos ítélet.
Eladott lábnyomokkal járják a Halál Táncát,
hogy vastag farzsebbel feküdjenek a hűs gödörbe.
Ki kedves, azt gyalázat botjával verik agyon.
Őrült világ őrült hangyái nyüzsögnek körbe-körbe,
ütnek és rúgnak, és csak vesznek és vesznek, míg a vagyon
kövér, sárga pókhasat növeszt ingük alatt.
Aztán, mikor felfaltak már minden felfalhatót,
felbüfögnek egy köpet gőgös savat,
és leköpik az erényt s a jót,
és féregként tiporják szét a szépet,
és... eltörik, eltörik az utolsó hitet, reményt, célt.
Fesd be hát feketére a szíved.
Hazugság a "míg meg nem halt, boldogan élt"!
Ne légy vak! Nyisd ki könnyektől leragadt szemedet!
Hiába fülelsz: nem szól már a szeretet szava!
Ne keresd: meghalt az istened,
és sírján nem nő rózsa, csak névtelen kopjafa!
A félelem mozgatja a világot.
Te döntesz: beállsz a sorba, vagy kiesel?
Áruld el önmagad, taposs el minden útmenti virágot,
és győzöl! És aztán, mint minden eltaposott: porból, te is porrá leszel...!

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - augusztus 05 2012 20:05:52
Kedves Hullocsillag!

Érdekes gondolatok, bár én azt hiszem, a félelem mindenütt jelen van már a világon, a jót és az erényt már csak kevesen és kevés helyen értékelik. Eléggé őrült világban élünk, sajnos

Szeretettel: Zsuzsa