Napkorong

Életbokor, sorsvirág

Nyílnak az út mentén,

Talán így van rendjén…

——-

Nyílnak az út mentén,

Biztos így van rendjén.

—-

Virág szirmán pénz, piac,

Meg sok egyéb vegyszer;

Ólálkodó, patás halál

Legeli le egyszer.

—–

Égi emlék a halál,

Földi sírba ásva;

Síremlékén arany terem,

Gyémánt, ezüst, násfa.

——

Életbokor, sorsvirág

Nyílnak az út mentén,

Talán így van rendjén…

———

Jár az idő szemlén,

Talán így van rendjén.

——-

Fényes szirmú sorsvirág,

Megtörik a szára;

Büszkén viruló sziromnak

Vékony lét az ára.

——

Kis hallgatag sorsvirág,

Szerény, mint a mályva;

Egyedül Isten szemében

Halhatunk meg állva.

——-

Idő partja mentén

Talán így van rendjén.

——-

Életbokor, sorsvirág

Út szélén hevernek;

Arra gondol a vén világ,

Hogy régen volt gyermek.

——–

Az emberség lengén..

Talán így van rendjén…

——

Pipacsvörös a Remény,

Mint a bátrak vére;

Pénz rángat most emberséget

Auto da fére.

——

Életbokor, sorsvirág,

Szürke flaszter-lélek;

Túl költséges, ha a Földön

Fennmarad az Élet.

——–

Csillag-csokor szendén

Hever az út mentén.

——

Fent sunyít a néma Hold,

Lóg az eső lába;

A vén, aggódó alkonyat

Csüggeteg és kába.

——

Fonnyadt világ köves partján

Életbokrok állnak,

Lombjuk fityiszt himbálózik

Az entrópiának.

——–

Ahol marad életbokor

Újabb Élet éled;

Mohón nézik végzetek

És szükségszerűségek.

——-

Az életek fittyet hánynak

Végzet-sziklafoknak;

Bár a baglyok blődlinyelven

Posztmodernt huhognak.

—–

Fuldokolni kezd a szürke,

Ha a Zöldre csörtet;

Akinek csak mankó a Nyelv,

Nyaljon vele földet.

—–

Aprócska sorsvirág feszül

A hatalmas Égnek;

Aki helytáll a Nemlétben

Megpihenhet végleg.

—-

Életbokor, sorsvirág

Nyílnak az út mentén,

Talán így van rendjén…

——-

Nyílnak az út mentén,

Biztos így van rendjén.