|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Botra támaszkodva figyelted a messziséget s a tehenekkel telt rétet,
A csordás Te voltál Tomori Marci,
Csak neked engedték, hogy megfejd őket,
S a zsenge zöldet pedig hitelbe adtad a négylábú szépnek.
Mikor a kezeid, Te mutatós paraszt,
A tejtől megdagadt tőgyön járták a táncot,
Abroncsszoknyaként szorítottad őket,
Bőgött a tehén, bőgött is a jámbor.
Igaz vitézként, mikor a csordával hazaérkeztél,
A szalmát mindig Te vitted az istállóba,
S állataid láttán vénádban forrni kezdett a vér,
Elmosolyodtál boldogan: hogy gyarapszanak, mondtad magadban.
Az egyedüllét megtanított velük beszélni,
A tüsző mellé húzódtál, simogattad,
A libák is lassan szóhoz jutottak,
Ajtót nyitottál nekik s szófogadóan, sorban betopogtak.
Állatok közt élni, egyfolytában lenni,
Így az éjben különös gondolatok születnek,
Reggelre a fejed mindig csak vakargatod ...
Nagy a fájdalmad, mert egy ló is kellene.
|
|
|
- augusztus 01 2012 15:13:43
Szeretettel gratulálok a magány egyéni kifejezéséhez: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
