|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Meghasadok
Félelmem mély és sötét verem,
Remegek, a zajtól elvesztem fejem.
A hangok hidegen súgják fülembe,
Vége, eladtad, elveszted a lelked!
Gyilkos pillantást az ajtóra vetek,
Amelyen mindeddig átmehettem.
Lelkem most leláncol, itt veszek,
Súlyom nehezedik rá hírtelen.
Börtönben vagyok, kiutat nem találok,
Az ajtóig igen, de tovább már nem látok.
A kulcsot elvesztem, pedig én teremtem,
Hiába is vonaglok, magatehetetlen.
A gondjaim belül vannak, magammal,
Elszámolásom nincs a külsö falakkal.
Azokon áthatolok, ha úgy akarom,
De lelkem béklyójában, fogoly vagyok!
Zilált lelkem belül, lassan szilánkosra tör,
Arcom kívül sima, meg sem rezdül.
A viharok belül dúlnak temetve,
Csak aki átlát, az elött állok megtörve. |
|
|
- január 07 2008 15:08:25
Igen, a lelked zilált, érz?dik a versedben, mintha önmagad börtönében lennél fogoly.Vizsgáld meg hát lelked bugyrait és dönts, mi legyen hát a jöv?? |
- március 12 2008 12:48:45
Kedves Kinganonym!
Ilyen az ember, ha kívülrõl nyugodtnak látszik, de belül "robbani" tudna. Ki kell törni a belsõ falat és ablakot nyitni a világra, ne maradjon belül a harag, a bánat, szavadat szád szabadon kiáltsa!
Szép a versed, írj és küldj be még verset!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
