|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hajnala virrad az ébredő holnapnak,
Arany napkeletje az égő reménynek;
Sugara lobogó tűz látónak s vaknak,
Ölelése a szívben dobogó ének...
Lehunyt szemmel is látom megannyi színét,
Dobbanó húrral érzem örök parazsát;
Tűzekével szántja fel szívem felszínét,
Csillagokkal hinti az egek magasát.
Földmély álomba zártan is látom a fényt,
Látom megszületni a Nap színe alatt
E fellobbanó égi főnix-tüneményt;
Látom valósággá válni az álmokat.
Fekete világok sötét örvényében
Is látom szivárvánnyá gyúlni az eget;
Komor víziók rajzó szövevényében
Látom ékkővé válni a zúgó szelet.
Nincs oly hatalom, túl éjszín káprázaton,
Mely kolosszus-fallá emelkedhetne fel.
Látom, mindig látom az égboltozaton
Tündöklő megannyi szivárványszínekkel
Kristályüveggé hasadó tekintetét.
Szívem dobban: látom őt, lehunyt szemekkel.
Álmok törnek el, világok szakadnak szét,
Elemek csatáznak ádáz elemekkel...
Kettőnk szivárványtűz csillagzata körött
Tintába merített fekete tán az űr;
Ámde a reménytelen sors bármily törött,
A szeretet: remény, s minden vihart legyűr. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
