Napkorong

Sűrű setét álom
lábujjhegyen járom,
kocsisommal ropom a táncom.
Uram a várat építi a hegyre
szerelem arcom szépíti este.
Kocsisom, uram kötényem kékíti.

Sűrű setét álom
megbomlott világom
kocsisom s asszonyom várom.
Asszonyom táncát járom
felmarta vállam a járom.
(Húzom az igát, szántok
fogjátok be a szátok!)

Várudvarra búzát vetek
itt vetnék jövőt veletek.
Búza között pipacs virít
árnyékéban bogár visít.
Hova lett a régi nóta,
Árpád óta, Ferenc óta?

Fogjuk be a lovakat,
szívemben rozsdás lakat.
Hites ura ebédet vár,
másképp nem épülhet a vár.
(Sötét álom , sűrű álmom
lábujjhegyen hagyd hogy járnom.)

A táncom járom, nem kell kocsi
Rozsdás lakat' nekem hozd! Így!
Megkékült már a kötényem,
Pipacsok közt bogár fészkel.
Hites uram egyen búzát,
s vegye le az izzadt blúzát!
( Járom a táncot, élem világom,
hiába sűrű setét ez álom.)

Sűrű setét álom,
lábujjhegyen járom,
kocsisommal járom a táncom.
Uram várát építi a hegyre,
szerelem arcom szépíti este.
Uram kocsisom kötényem kékíti.

Sűrű setét álom ráncol
pipacs alatt bogár táncol,
várat építek, búzát vetek,
mi történt , mi van veletek?
Ebédem várom, itt a vár-rom.
Semmit se mondj ! Kitalálom!

Bár csak hagytam volna váram
s ha már úgyis kitaláltam
lábujjhegyen jár a láb
hagytam volna mást alább.
Asszonyom köténye megkékült
arca szerelemre szépült
s közben váram hegyre épült,
pipacs alatt bogár szédült.

Vár ormán pipacs-koszorú
pergelt búzaszemek várnak.
Sűrű setét álom-várak
udvarán pipacsos bogarak
lábujjhegyen mezőn szántnak,
engem vernek, engem bántnak.

Kocsisom elvágtatott messze,
ebédem kötényéből vesszen!
Pipacs-szirmok hegedűjén,
asszonyommal éj sűrűjén
a járom nyakamon gyűrűs éj,
mit visító bogarak csipkednek,
pörkölt búzaszemekért verekednek.
(Járom táncom járom egyre
s ketten megyünk fel a hegyre. )