Bennem élsz,
szívem mélyére zártalak
Megremeg a hangom,
ha szemed ragyog előttem
Rád gondolok,
arcod látom a végtelen térben
lelkünk szárnyalt,
s veled múlt el a szerelem
Emlék az a nap,
mikor egymásra találtunk
a sors kanyargós ösvényein
utunkat együtt jártuk
de hirtelen megtorpant
Érthetetlen már a gondolat
tűnt remények mögött
Elnémult szavak, könnyes szemek,
a fények elhomályosodtak
Te is messze mentél az örökkévalóságba
szomorufuz - április 18 2012 12:25:12
Drága Sárika!
A veszteséget sokszorosan érzem - és egyre jobban fájó.
Köszönöm együttérző soraidat.
Szeretettel ölellek: Gitka
