Napkorong

Feln?ttem,S most valami hiányzik...
Feln?ttem, mert muszáj volt,
Tudom már a fejem mit?l fáj ,
A gyomrom mit?l korog,
S, tudom már mennyi hiányzik, számolok.
Olvasni lassan elfelejtek, sajnálni, sírni is,
Könnyeim belül még néha csörgedeznek,
De lassan elapad az is.
Egyre többet mosakszom,
Elszállt gyermekkorom piszkos tisztasága.
Fejemet párnára hajtom...
Rátaláltam a gondra, a h?séges hálótársra.
Elakad ajkamon a szó, elillan a gondolat,
Torkomon maró cigarettafüst maradt...

Néha, megérint egy- egy lélek...
De máris tovaszáll.
Legszebb ajándék nékem:
Egy der?s mosoly, mi más ajkáról
az enyémre forr...
S köszönöm a perceket,
Mit veletek tölthetek... EMBEREK.
nézema virágot a felh?ket,a fákat, a csillagokat az égen,
Megláttam Istent is ember képében...
Remény csillan fel szememben...
Kergessétek le az árnyakat!
Hitem az emberben örökre megmaradt.
Ne taszítsatok el engem, Közületek
Én is csak egy vagyok.
Néha félek... félelmeimmel egyed?l maradok.
S most újból gyermek lettem:
Szeressetek és neveljetek fel engem!

Hozzászólások

cookie001 - január 06 2008 09:06:20
Szia Ildikó!
Ezek a gondolatok talán valamennyiünket foglalkoztatnak,te nagyon szépen,kifejez?en megfogalmaztad.Azt hiszem,itt az egyik lehet? legjobb helyen vagyunk,és ehhez te is hozzájárulsz verseiddel,?szinte,kedves hozzászólásaiddal.
Szeretettel:Cookie

mullerildiko - január 06 2008 21:35:42
Kedves Cookie! Köszönöm biztató soraidat, a legjobb mit a barátom tehetett velem az ,hogy felrakta az els? verset erre az oldalra, örülök nektek, csak az a szomorú ,hogy a társadalom nem tekint teljes értékü embernek,és mostanság munkát sem igen találok. De jó ,hogy itt barátokra leltem, mégegyszer köszönöm: Ildi