Napkorong

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak,
hogy voltam
Az értelem fénye világított lelkemben,
agyamban
Láthattam a Földet, az évszakokat
Megismerhettem a szerelmet,
a vágyakat,
a csalódásokat
szenvedést, fájdalmat
Azt, hogy sokszor felderültem,
Láthattam sok szépet
Munkámmal szolgálhattam,
az emberiséget
Része lehettem
egy csodás szerkezetnek
A legtöbbet, a legnagyszerűbbet,
hogy emberi sorsot élhettem,
Jobb nem is történhetett volna velem!

Hozzászólások

gyongyszem555 - április 02 2012 07:40:52
Nagyon szép a versed Maria, gratulálok!
Elgondolkodtam azon, hogy mennyire természetes, hogy emberhez méltó a sorsunk, és tulajdonképpen erre akkor döbbenünk rá igazán, amikor látjuk a sok szenvedést, gyötrelmet, emberhez nem méltó életet mások sorsából kifolyólag. Munkáddal szolgálni az emberiséget csodálatos dolog, felemelő érzés.
Kedves Maria!
Szeretettel gratulálok nagyon jó mondanivalót tükröző igaz versedhez.
Szeretettel: Évi.

gyula1948 - április 02 2012 09:28:21
Ezért szép az emberi élet.Gratulálok.

Jack51 - április 02 2012 09:38:07
Kedves Dellamama!
Gratulálok sokatmondó, szép versedhez!
Szeretettel olvastalak.
Jani.

Radmila - április 02 2012 11:52:26
Kedves Maria, szép visszaemlékezés, vallomás.
Szeretettel gratulálok: Mila

Tolnai Imre Krisztian - április 02 2012 12:38:43
Kedves Dellamama!

Megható sorok,
Máskor is jönni fogok,
S Tőled akkor is olvasok.

Imre

szomorufuz - április 02 2012 13:35:59
Kedves Maria!
Nagyon szép életút - szép versedben elmesélve.
Nagy szeretettel olvastam. Ölellek: Szomorúfűz

Dellamama - április 02 2012 15:30:13
Kedves Évi, Sándor, Gyula, Jani, Mila Imre és Szomorúfűz!Köszönöm, hogy elolvastátok "Köszönetemet". Istennek köszönöm először is és szüleimnek, hogy élek! És ha még élhetek!

Dellamama