Napkorong

Pirkad!
Feszült oszlopok között megvillan, az álmos,
Reggeli napsugár!

Melletted fekszem, ágyamon,
Meztelenül, erősen, bátran,
S kezed - kezemben pihen,
Mint ólmozott kárhozat!

Nem értem, de a derű,
A mosoly melletted legyengít,
Elveszi élét az álomnak,
A fáradt szív, lanhuló lüktetése,
Borús szerelmet fakaszt!

Tavasz van, s álmom,
- Te, mellettem fekszel,
Majd érinteni kívánom,
Esdeklően szép ajkadat!

Újjaimmal elmozdítom hajad,
Hogy arcod, szempilláid megpillanthassam,
Mergérintem arcod, ajkad,
Megrezzen szemöldököd,
S az érintésből érzed,
Hogy Én vagyok, - tükröd,
Majd e percek elsuhanásával,
Csókot adok lapockádra,
Megérintem gerinced,

Majd kikelek mellőled,
És imádkozom míg dolgozom,
Így teljen minden reggelem,
Veled!

2012.03.19.

Hozzászólások

Piroska54 - március 20 2012 20:48:02
Kedves Zsolt!
Kérted, hogy olvassam el ezt a versedet is. Megtettem. Találtam benne nagyon jó gondolatokat, nagyon jól indul, ám a közepétől egy kicsit lenged, pont akkor amikor valami egyedit várna az olvasó. Lehet, hogy a tördelés miatt érzem, hogy nem egységes a vers. Szívem szerint azt javasolnám, olvasd el Ágota( gota) remek szabadverseit, próbálj ráérezni a ritmusra, figyeld meg a szabályosságot benne. (akár egy ismétlődő rím, vagy azonos szótagszámú sor). Egy idő után már "rááll" a füled és a saját stílusod szerint próbáld átírni(ha kell többször is), meglátod érezhetően jobb lesz a versed. Még egy javaslatom lenne(persze ha elfogadod), ha megírsz egy verset, olvasd át többször is, hagyd érni, nem hiszed el, de még a sokadik olvasásnál is fogsz találni javítanivalót, korrigálni valót. Alapjába véve tetszett a versed és bízom benne lesz ettől még sokkal-sokkal jobb is. Baráti üdvözlettel: Piroska