|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Lassan, észrevétlenül fészkelte be magát
Elmémbe, első s utolsó gondolatommá vált.
Még én magam sem tudom pontosan az okát,
Azt, hogy miért, hogyan és vajon mennyi ideje,
Mikor szerethettem így és ennyire bele!?
Gyermeki ártatlanság huncut csillogása
Csak úgy bujkál és ragyog szemének smaragdjában.
S ahogy kacér szavai mézédes hangjával
Lágyan ostromolja káosz uralta szívemet,
Könnyedén adja vissza elvesztett hitemet.
Érzésemet még nem fedhetem fel előtte,
Pedig tombol a nyugtalanság fogyó türelme
Bennem, annyira akarom, hogy velem legyen.
E vonzódás nem lesz sokáig elfojtott sóhaj,
Már így is vágyakozással kínoz a hajnal. |
|
|
- február 28 2012 23:24:35
Szép...  az érzés és a vers is! |
- február 29 2012 09:21:02
Kedves BeYu!
Szép szerelmes versed tetszett nekem is, következetesen rímelnek a versszakok!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 29 2012 11:46:58
Nekem is nagyon tetszik a versed.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- február 29 2012 12:34:43
szép, érzelmekkel teli sorok.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
