Vad rózsák árnyékában köszönt ránk az éjszaka egykor fényes angyala.
Harmatos könnyedséggel ö már testünkben évezredek óta vala.
Áhítunk, mint a nap, a hold, s minden csillag, mely felgyullad millió, millió szívben.
Sokan vagyunk hitünk katonái, mi eröt ad harcolhatunk híven.
A távolság szemében megszelídül, s cseppei olykor alá kúsznak.
Megszünik mély fájdalom, a könnyek boldogságban úsznak.
Sírunk süket füleke, mik betapasztattak lét kezdetekor.
Föl s alá hull a propánesö, de talán jön jobb kor.
S öröm nyílik arcunkon, mikor tudjuk holnapra megboldogult.
De még ma hisszük titkon a jobb leendöt, mi hervadt is és megsárgult.
