Olykor nincs szükség szavakra,
Elég, ha ránk zúdul az érzelmek vihara.
Egyetlen pillantás is elég,
Mivel felmérd, hogy ki is az ellenség.
Ellenség vagy barát?
Talán nem volt elég, hogy mennyire bánt?
Hogy fáj, amikor azt mondta
Csak az nem lehet, amit a szíved kíván?
Nem lehetünk több barátoknál,
Mert hogy a bosszúállás vért kíván?
Szerelemr?l szó sem eshet,
De mikor ajkam az övéhez ért,
Szerintetek nemet mondott még?
Ó, dehogy!
Álnok volt és hazug.
Aki csak mondta és mondta,
Az érzelmek nélküli szavakat,
Mire gátjaim hirtelenjében felszabadultak.
Megengedtem azt, amit még eddig senkinek sem.
S elbuktam.
Szívemet átszúrta egy t?rrel, és úgy omlottam le elé a földre.
Porba hulltam, még csak nem is szitkozódtam.
Könnyedén megadtam magam
S áldozattá váltam.
A kegyes szerelem véres oltárán álltam,
S fejet hajtottam el?tte
Félretéve minden büszkeségemet.
Szívemet adtam a harcért,
De cserébe nem kaptam semmi jót.
A halál hívott táncra
És én szívesen fogadtam a felkérést.
Elmondhatom magamról
Tényleg mindent megtettem a szerelemért.
