|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mint csontos kéz tépi ruhám a hideg,
Szívem is árván vacog, remeg.
Szél a havat az arcomba csapja,
Hiába van rajtam meleg sapka,
Kabát, keszty?, sál, s csizma,
Szívem magány hidege összenyomja.
Kandallómban táncot jár t?znek lángja,
Könnyem ráfagy lelkem fájdalmára,
Érz?, reménytelen, magányos talajára.
Szívemre csendesen ráült a nehéz tél!
Ám az ember, amíg él remél.
Láttam vágyálmom széttörve meg?szült emlékeimmel,
Versenyt futni magam az élet ringlisével,
Élethalál harcot vívni a mindenséggel.
Nem vagyok fiatal,
Elég volt már a viadal!
Túl szomorú voltam beszélni,
Bátortalan, valamit is tenni.
Most végre tettem,
De megégtem.
Elhagyni készülsz, s most mégis itt vagy velem,
Igaz, nem nagyon szólsz, már nem fogod kezem.
Elvesztem a sötétségben, de remélek egy jelet,
Szóra szót, ékes bet?re fényes ékezetet.
Keser?, szürke kétségek közt élek,
Gyötörnek a még eleven érzések.
Szükségem van rá, hogy szeress, s ölelj!
Akarom, hogy nálam az örök biztonságra lelj. |
|
|
- január 01 2008 14:11:39
Érzéseim hasonlók.Most azonos hullámhosszon vagyunk,ha friss élményb?l született a versed. |
- január 01 2008 15:43:19
Lelki tusa ez a békéért, a szerelemért, egy megélt, varázsos életért.Szeretnék drukkolni, hogy most sikerüljön. |
- január 01 2008 23:16:29
Tudod csak- fater!
a remény az sose hagyjon el,
én is kívánom Neked, legyen boldog az életed! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
