|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Alkonyodik
Őrlődik az időm rozsdamart kereke,
Környezetem leste, valaki leszek-e.
Szomorú valóság mára ráébresztett,
Belátom, valaki én már nem lehetek,
Így viszem tovább az Úr adta keresztet.
Hej! Pedig szárnyaltam rónákon, hegyeken,
Olykor sár foglya lett roskadó szekerem.
Majdan mikor rúdja egyenesbe állott,
Ástam én az árkot, de mindig kimászott,
Máig hegesednek a mély karcolások.
Már másképpen látok, múltam nem feledve,
Mely fátyolként borul nyugodt szigetemre.
Megvénült a tölgyfa, véget ért a hajsza,
Lassan már kiszárad, tán volt némi haszna,
Szárba szökkent magja, gyümölcs érik rajta.
Egyre nehezebb a kereszt mit cipelek,
Kedvesem némileg könnyíti terhemet.
Ha lehunyom szemem, s rám borul az alkony,
Földi keresztem az Úrnak visszaadom,
Lelkem majd megpihen égbéli pamlagon.
Albert Ferenc |
|
|
- február 03 2012 12:08:03
Kedves Feri,
alig várom, hogy megjelentess verset.
Szárnyalsz Te még most is, és nem akárhogy. Messze vagy Te még az égi paplantól, addig is verseddel hírdest a szépet.
Kiváló versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
- február 03 2012 12:48:34
Kedves Gufi!
Nagyon tetszett a versed, amely egyben egy kis összegzés (múlt idézés) az életedről.
Egy darabig még azért cipeljed csak azt a keresztet!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 03 2012 12:52:58
Gyönyörűen írtál az életed alkonyáról, de ne siess még, maradj még...Cipeljük bizony a keresztet, amíg össze nem roskadunk....
Szeretettel: Vali. |
- február 03 2012 13:19:24
Kedves gufi!
Szép összegzése versed egy életnek.
Szeretettel olvastalak!
Szívből gratulálok, nagyon tetszett!
Évi. |
- február 03 2012 14:10:37
Nagyon jó lett! |
- február 03 2012 14:27:59
Kedves Gufi!
A kereszt csak szimbólum.
Mig élünk meg nem állunk.
Velünk jön a múltunk
Akkor is, ha nem akarjuk.
Az idő fut, rohan egyre,
Hogy ki jut fel a hegyre?
Nem tudja senki előre.
Ott hol az élet véget ér
Mindenki leteszi keresztjét.
Jövőnk itéli múltunk,
Milyen volt az utunk.
Jézus se tudta,
Mi lesz az ő jussa.
Ne itéld magadat
Más itéli szavadat.
Szeretettel: Zéta |
- február 03 2012 14:35:22
A megbékélés, belenyugvás, elfogadás, gyönyörű szavai ezek.
Csodálattal olvastam szépséges soraidat kedves Feri!(Gufi )
Egyszer mindenki fölött eljár az idő, de azért szép verseket bármilyen korban írhat, hisz mi másra való az "írói, költői" fantázia, nem igaz?
Szeretettel:Zsike |
- február 03 2012 16:12:16
Szép vers kedves Feri, mint mindig.
Szeretettel:Gizi |
- február 03 2012 20:17:34
Nagyon szép verset írtál kedves Feri!!
Szeretettel:Geot |
- február 04 2012 08:45:03
Az élet göröngyös, a vers gyönyörű. 
Barátsággal Xankó |
- február 04 2012 13:12:01
Kedves Gufi, hova, hova...?
Micsoda borúság ez Rákosborzasztón..?
Kergesd el azt a ronda, borús felhőt, ami arra járt...! |
- február 04 2012 14:13:53
Szép a felező tizenkettesed, gratulálok.
Szeretettel Joli |
- február 04 2012 21:00:21
Kedves Gufi!
Az alkony kettősségében csodálatos, kissé fájdalmas verset írtál.
A keresztet cipelnünk kell, míg élünk. Többször is elolvastalak. Gratulálok. Szeretettel: Szomorúfűz |
- február 05 2012 15:12:04
Kedves Gufi!
Szép és tartalmas versedhez ŐSZINTÉN GRATULÁLOK! |
- február 10 2012 18:09:20
Ha ilyeneket írsz, szomorú leszek!
Fájó, de szép sorok!
Szeretettel Dellamama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
