|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Zúgott zordon zivatar száz meg száz napon át,
Szürke felleg ölelte át az égbolt kékjét,
S elmosta lassan halk léptem minden lábnyomát;
Béklyóba verte a bennem dobogó békét.
Elvesztette színeit a kristálytiszta táj,
S a monoton kopogás lett fakó gyászdala.
Napfény nélkül a száraz húsú szív – ott benn – fáj...
Ám megnyílt hirtelen a felhők tömör fala.
Az ég újra azúr volt: mint ékkő csillogott,
A hűs esőt felszárította a meleg Nap,
És mint bűverejű boltív, akképp ragyogott
A százezer színben égő szivárvány-fonat.
A teher vállaimról: vasmadár, tovaszállt;
Simogatta arcomat a színekben dús ég,
Szaggatott lelkem újra boldog gyermekké vált,
Éreztem, megint: többé nincsen kezdet és vég,
Mert szivárványvirág növesztett szirmot bennem,
És éltette bordáim alatt az új ritmust:
Mikor – eső által árván, oly elveszetten,
Megláttam szállni a szivárványszín pegazust. |
|
|
- január 04 2012 09:47:45
Kedves Tris!
Gyönyörű a versed! Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 04 2012 12:05:05
Gratulálok Öcsém!
Szépet írtál!
üdv: Nénéd, akit elfelejtettél!
  |
- január 04 2012 14:51:38
Kedves Tris!
Nagyon szép versedhez gratulálok! Örülök, hogy újra itt vagy közöttünk!
Szeretettel: Vali. |
- január 04 2012 20:07:04
szép lett.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
