|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az üresség létező fogalom,
Kongó, keserűség a tartalom.
Nem látsz túl rajta, hatalma nagy,
S bár nem határozza meg, aki vagy,
Azért mar. Belülről rág,
Olykor egy-egy kést beléd vág,
S te fetrengsz a fájdalomban,
Létezést megtűrő ártalomban.
Gondolkodni kedved nincs.
Ez az egész egy elátkozott kincs,
Ami lebeg előtted édesen,
Hogy elérjen végzetesen.
Vágysz, aztán engedsz, s ismét imádsz;
Utálsz, aztán félsz, hogy hazudni látsz
Barátot, szerelmet, családot, életet...
Saját, nyűggel teli, nyomorú létedet.
Mondták: létezik fény az alagút végén,
De én most nem látom; töprengek a békén,
Ami nem jön, s várok lehetetlent, hogy megtörjön
Átkot, lakatot; kétségre zárjon jobb örökön
Nyugvó alapot. |
|
|
- január 01 2012 19:28:20
ez az eddigi verseid egyik legjobbja :3 |
- január 01 2012 19:36:01
Kösziiii  <3 |
- január 01 2012 22:37:58
Érettségről, elmélyültségről, komoly lelki-alapokról árulkodó versed megérintett...
köszönöm,hogy olvashattam!
Szeretettel
szí. |
- január 02 2012 09:47:00
Kedves Bettany!
Reménykedjünk, hogy meglátjuk az alagút végét mindannyian, kilépünk egyszer a "sötétségből".
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 02 2012 12:01:03
mély, belső kép...szomorú,de talán ott a remény.. |
- január 02 2012 21:27:11
Köszönöm, hogy olvastatok
Üdv, Bettany |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
