Napkorong

Csend honol a városban, kínosan csöndes ez a táj,
Hallani a föld rögének minden egyes sóhaját.
Alszik ez a város, csak a lámpák fényesek
Felettem az öreg hold unatkozva ásít egyet.

Hát csak én vagyok, ki nem alszik? Egyedül vagyok?
Vagy van még, kinek mellkasában valami mocorog?
Éget?en fájdalmas, szinte késként hasítja a lelket,
Er? van benne, nem kímél sem szövetet, sem sejtet.

Mindegy. Ha egyedül vagyok, hát egyedül indulok,
Ezzel a fájdalommal, de felköltöm városom.
Beleüvöltök az éjszakába, hogy mindenki hallhassa:
Barátom! Bajban van városunk apraja és nagyja.
Kell az ember a falakra, kell minden egyes kapuba,
L?résekbe bújjatok meg, fel, fel a bástyákra!

De lám, van még rajtam kívül, ki ébren van
Szállingóznak a hazafiak, itt vannak nyomomban.
Gyere közelebb, tedd tenyerembe tenyered,
A kezünk összeér, ez az összefogás jele legyen!

Ragadj fegyvert, vértezd magad, úgy harcolj barátom!
Az ellenség a kapuban, de Isten veled, hát légy bátor!
Felállunk a vár falára ezt láthatnád Dobó!
Kiáltjuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!

Az igazság kardja kezünkben, elengedni nem lehet.
Az ?szinteség a mi pajzsunk e véres ütközetben!
Világos, tiszta tekintetet használunk nyilaknak!
Az elherdálók ellen a harc, nem folyik vér a patakban!
Felállunk, fel a bástyára, szavunk ércesen, zengve szól,
Kiáltjuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!

Üss, vágj! Ne kímélj senkit, ki a hazugságot fújja!
Csak az igaz, ékes szólást fogadd barátodnak!
Ma kéz kezet fog emberek, vesztes ma nem lehetsz!
Júdásokkal nem paktálunk, meg a 30 ezüstpénzzel!
Ne hallgass a csalárdokra, túl sok a hazug szó,
Kiáltjuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!

Árulni a kórházat? Ki és milyen jogon teheti?
Itt áll az udvarban a vállára ki veszi?
S kik benne vannak a gyógyító személyzet
Lázas beteg, szül? n?, fel-felsíró gyermek
Tán ?ket is adjukr30; Kilóra áruljuk embereinket?
Vagy betegségek szerint rangsoroljuk ?ket?
Vagy ?k nem kellenek? Csak a kórház maga?
Több száz éve annak, hogy itt áll némely fala.
Kiállunk az ablakokba, hangunk ércesebben szól,
Kiáltjuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!

Kié a kórház? A hazáé, a Magyar Állam tulajdona,
S a Magyar Állam te vagy, mert népét te alkotod magad.
Akkor ki az eladó? Magyarország polgárai?
Kik betegen, kínok között segítségre várnak itt?
A kórház a miénk, s mi nem hirdetjük, hogy eladó,
Kiáltjuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!

Együtt, csak együtt állhatunk a bástyán, így van értelme.
Magadban elveszel, csak a tömegeknek van ereje.
Együtt kiáltsunk, mert hangunk így ércesebben szól:
Kiáltsuk a nagyvilágnak: a magyar kórház nem eladó!