|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Tapodatlan csillagösvényeken járok.
Léptem puha, akár maga az éjszaka;
Zúgó fejemből minden zörejt kizárok,
S már hallom: szólít az űrbéli szél szava.
Egyre hull alá, mint eső, szakadatlan
A kortalan galaxisok sárga pora.
Alant, alszik a bolond Föld, lakhatatlan;
De itt, fenn, életre kél az álmok kora.
A végtelen szít hatalmas örvényeket
Az univerzum roppant partjai között,
Álom-menny csihol képlékeny törvényeket,
S békét lel a lélek: az oly rég üldözött.
Százezer csillag alatt s fölött visz utam;
Égi pillangó-raj: akképp ölelnek át,
És az idő bár, mint tűz-üstökös zuhan,
Én őrzöm, örökké, csillagoknak álmát...! |
|
|
- december 20 2011 20:04:50
Öcsém!
Szépet írtál, gratulálok:Nénéd  |
- december 20 2011 20:21:09
Szép vers, bár az univerzum nem vonz, mégis tetszik!  |
- december 20 2011 21:15:54
Érdekes versed gondolatmenete. Menekülés a valóságtól?
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- december 21 2011 01:23:08
Radmila: örökkön. |
- december 21 2011 08:43:27
csodaszép...a mindenségbe tágul.. |
- december 21 2011 10:01:01
Kedves Tris!
Ha csak képzeletben is, de kellemes álomutazást tettél az űrben, a galaxisok között. Reménykedjünk, hogy Földünk nem lesz lakhatatlan még nagyon hosszú ideig!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 14. vasárnap,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
