|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS ELŐTT
Utas közeledik, csak vonszolja magát,
Maga előtt látja egyetlen végcélját,
Várja már közeli csendes pihenését,
Másnak láthatatlan, lények üdvözlését.
Jaj! Ott az akadály, orvosok csoportja,
Gépek garmadája az utat elállja,
Harcra készen állnak az életért küzdve,
Szegény pára fekszik, mindeneket tűrve.
Többszöri műtétek, csövek lógnak rajta,
Erővel küszködik ziháló mellkasa,
Emberek és gépek végzik a dolgukat,
Végrehajtják gonddal a vizsgálatokat.
Csak remélni lehet, hogy ő már messze jár,
Elkínzott élete nyugalomra talál,
Hogy velem ezt tegyék? Nem! Nem! Tiltakozom!
Hagyjanak elmenni! Ez az akaratom!
|
|
|
- november 30 2011 08:30:21
Kedves Viola!
Számomra már ez a versed is ismerős, hiszen én már nagyon sok régi versedet ismerem a másik honlapról és a köteteidből is.
Van egy bizonyos határ, ahol már valaki nem vissza akar jönni a halálból, hanem örökre megpihenni szeretne. Sajnos, ezt nem mindig tudják megkérdezni az orvosok, és teszik a dolgukat, amire felesküdtek, mentik az életet, amíg lehet.
Itt is örömmel olvastalak!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 30 2011 16:04:27
Úgy hallom, látom, kedves Viola, hogy mindenki ragaszkodik az élethez. Aztán, ha már nagyon nehéz, a túloldalra vágyik. Mégis, amikor valóban odakerül a kapuhoz, ismét ragaszkodni kezd...
Adna az ég mindenkinek könnyű, gyors véget... |
- november 30 2011 19:53:06
Maghatóan szép a versed!
Szeretettel:Geot |
- december 02 2011 11:34:27
Kedves Zsuzsanna, Haaszi és Geot!
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
