|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Míg rád várok, elcsöndesül lelkem.
Hosszú, magányos körökben jársz a fejemben,
Mint előttem, ahogy kavarog a sárgás levélhalom.
Ez a kezdet, s én itt állok, nem félve,
Inkább eltelve örömmel, kacér kíváncsisággal,
Mit mozgatsz majd el bennem,
Hol lesz majd új helye szívemnek,
Játékosságomnak, derűmnek, sóhajomnak…
Az esős november értelmetlen ígérete vagy.
Hazugságnak is hihetnélek, vagy álomképnek,
Miben bízni veszélyes.
De ez a bizonytalan veszély olyan,
Mint szakadékba zuhanni akarás,
Mintha eltelne bennem a vágy vörös mérge,
S hagynám elszakítani neked legszebb ruhám.
Nem mondom el, amit akarok.
Szélcsend van, így is hallatszik érzésem,
Hogy félek megfogni kezed mégis,
Hiszen én olyan elfogadhatatlan vagyok.
És sok, nagyon sok neked.
Ha majd feltűnsz előttem,
Megindulva feléd döntök majd.
Maradsz-e fehér, s én maradok-e fekete,
Lehet-e megfordítva, vagy lehet-e egyenlő,
Lehetek-e olyan manó, ami még megnő,
Ha majd elcsípem azt a szavad,
Mi az enyém is, akkor majd félve
S e félelemmel szemedbe nézve
Kérdem majd: velem maradsz?
|
|
|
- november 23 2011 19:25:50
Nagyon szép vers, gratulálok ircsi |
- november 23 2011 19:36:59
Kedves Arbiter!
Nagyon szépen megfogalmaztad szerelmes versed mondanivalóját!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 27 2011 13:53:18
Most már legalább világossá vált számomra,hogy szerelmes vagyok. (Sok mindent tanulok itt )
Köszönöm,hogy olvastatok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
