|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mint hamvakban lakozó emlék,
gyertya lángján olvadó szentség,
égbeszökő fohászok sóhaja,
laktam én mámoros napokban.
Néztem kezed, ahogy siklik,
s nyílik nadrágom gombja,
bilincs, nincs erényem fojtja,
ujjad, hogy a szorítást oldja.
S ahogyan lassan feljebb kúszott,
arcom már rózsapírban úszott,
nem a szégyenlős mosoly okán,
a kéjes láz volt vágyad nyomán.
Majd kezed a tarkómra tetted,
gyengéden hajamat markoltad,
én meg kacéran rád pillantottam,
válaszul fejemet öledbe vontad.
Éreztem, ahogyan megfeszülsz,
majd lassan a remegésed elült,
ajkaim nyomán kúszott a kéj,
játszó nyelvem húzta ösvényén.
Arcom a magadéhoz húztad,
csókjaid a nyakamon hűltek,
végigsimítottad égő bőrömet,
és melltartóm a földre esett.
Nyelveddel testem felfedezted,
combom közé csókod lehelted,
kezeimet nyakad köré fontam,
hogy testedet magamba húzzam.
Hogy vadul olvadjunk össze,
a nemlétből szakítsunk időt,
a ritmus, amit diktál csípőd,
legyen szívünk dobján az ütő.
Ahogy gyorsul kéjes táncunk,
úgy teljesül parázna nászunk,
halk nyögés, majd a lüktetés,
te rám borulsz, és ölellek én.
És még mindig ott pihen ülve,
a csalóka idő a széken,
nézi lángjait szerelmünknek,
egymásban lévő gyönyörünknek. |
|
|
- október 28 2011 13:21:37
Ez aztán az erotika, részletesen, félreérthetetlenül leírva!
Aki esetleg nem tudja, a versedből megtanulhatja!
Gratulálok: Pircsi |
- október 28 2011 17:56:39
Hú, ez nagyon jó lett, gratulálok. Igazán tetszik.  |
- október 28 2011 19:15:06
nagyon-nagyon tetszett |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
