|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Angyal ült a felhőkön, lenézett
és figyelte az embereket.
Isten hívta magához,
segítségét kérte egy feladathoz.
Leküldte a Földre,
hogy segítsen szeretete.
Ám mikor az angyal földet ért,
és kinyitotta két szemét,
elfelejtett mindent, mit tudott,
és fájdalmasan felkiáltott.
Teltek múltak az évek,
úgy élt mint az emberek.
Hiába gyötörték az évek , tovább élt,
és ragyogott mint egy Isteni fény.
Voltak megérzései,
mintha kezdene emlékezni.
Testvére kérlelte,
de az angyal észre sem vette.
Reménykedtek az Égiek,
valamikor visszatérnek az emlékek.
Egy nap megváltozott minden,
az angyal megtudta valójában milyen.
Szárnyait lassan kibontotta,
vágyott már nagyon haza,
de tudta hogy dolga van,
élnie kell a nagyvilágban.
Mennie kell tovább előre,
még akkor is ha alig bírja szíve.
Mert egyszer biztosan hazatér,
és fentről figyel majd örökkön-örökké… |
|
|
- szeptember 24 2011 15:22:05
Kedves Nina!
Ennek a versednek éppen az a mondanivalója "szimbólikusan", hogy egy ember leszületik a Földre. A Mindenható előtte elmondja, hogy mi lesz a feladata, de ahogy megszületik, ezt rögtön elfelejti. Másképpen nehezen tudna az előre megírtak szerint cselekedni és élni az életét.
És az is nagyon emberi, hogy idővel érezzük, hogy nekünk haza kell térnünk (talán álmaimban én már azt keresem), de lassan eszünkbe jut az, ami a valódi küldetésünk és tudjuk, hogy még dolgunk van a Földön.
Nekem tetszett, amit írtál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
