|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Kicsit álmosan, és bágyadtan
Ücsörög a magány fáradt szívemen,
S ha lecsukom a szemem,
Érzem illatod halvány képként,
S csak arra gondolok,
Vajon miért nem vagyok veled!?
Zörgő lombok, mit hallok
A kinti szélben, de úgy hallanám
Inkább hangod, még ha fáradt is,
Vagy kedvtelen…
Lehetnék-e egyáltalán most veled?
S ha igen; miért fáj, hogy mégsem hallak,
Csak a fejemben mozdulnak meg a szavak,
Hogy hagytál széthullani egy lehetőséget.
Csordultig tele a pohár, mit kezemben fogok;
S próbálom azt hinni, bírom még.
S mikor egy halk nesz fülemhez oson,
Reménykedem még szavadban.
De bizodalmam úgy hasítja szívem,
Hogy, mikor felkelek a nappal,
Úgy érzem, inkább holddá válnék
Rögvest, fél hold csupán, egy kis
Látomás talán; de sohasem magányos… |
|
|
- szeptember 12 2011 06:56:23
Szomorú sorok, nagyon jól visszaadják a magányt, és a bánatos vágyakozást. Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
