Napkorong

Egyszer volt,

Hol nem volt,

Míg az égen járt a Hold,

Mese talán mindig volt.

——–

Nem csupán tárgyak halmaza

A lét, az Otthon, a Haza;

Az Életet adó erő

Kézbe soha nem vehető.

——–

Egyszer volt,

Hol nem volt,

Amíg magyar élt,

Dalolt,

Bandukolt vagy robotolt,

Magyar mese mindig volt.

——-

Régi hosszú téli esték

Termették a magyar mesét,

Régi gyermekek, unokák

Tátott lélekkel hallgatták.

——–

Egyszer volt,

Hol nem volt,

Sose lesz a mese holt.

——–

Magyar mesék, magyar nevek,

Magyar múltak, magyar hitek,

Magyarlakta szép vidékek

Írták a magyar meséket.

——-

Egyszer volt,

Hol nem volt,

Forró szeptember dalolt,

Magyar mese napja volt.

——–

Egyetlen ember szavára

Indult el a mesék árja,

Hazánk minden vidékéről,

Erdélyből,

A Felvidékről,

Vajdaságból,

Kanadából,

New York messzi városából

Fogtak tollat az emberek,

És elkezdtek mesét írni;

Köszönjük,

Drága Juditti!

———

Egyszer volt,

Hol nem volt,

Régi várnak udvarában

Verőfény honolt.

———

Hatvannégy új magyar mese

Került gyönyörű kötetbe,

Mint örök létű hagyomány,

Gabriella keze nyomán.

Ott készült, ahol kevélyen

Áll zöldellő meredélyen

Magos Déva büszke vára.

Déva várából Gyulára

A zsűri elnöke hozta,

S asztalra feltornyozta,

Hadd táncoljon a napsugár

A kötetek címoldalán.

——–

Egyszer volt,

Hol nem volt,

A régi vár udvarában

Magyar mese szólt.

——-

Hálával gondolok Rátok,

Akik ezt így alkottátok,

Szerveztétek,

Megírtátok;

Hálával gondolok Rátok!

——-

Egy kevés részem lehetett

Abban, hogy ez történhetett:

És részem volt a nagy öröm;

Hálás lélekkel köszönöm!

———

Egyszer volt,

Hol nem volt;

Mosolygós szeptember volt.

——–

Egyszer volt,

Hol nem volt;

Meséink Ünnepe volt.