|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Álmomban, mint egy árnyék ülsz az ágyamon,
A képek is elmozdulnak a szobafalon.
Édes borzongás fut át a testemen,
S valami forró melegség ül a szívemen.
Velem vagy, csókolsz, s a t?z elönt,
Az érzelemfolyó vadul kiönt.
Körmöddel lágyan karcolod hátam,
Mámor rózsaszín füstje önti el az agyam.
Ébredek, a reggel fényei kizavarják álmomat,
Hiányzol, s máris nálad a zaklatott gondolat.
Eltelt nélküled a napom nagy nehezen,
Ólomórák ültek minden percemen.
Lefekszem, s újra álmodom,
Izzadva forgolódom ágyamon.
Itt vagy, ölelsz, becézgetsz, de másé tán már szíved,
Mást ölel szeret?n, forrón talán szelíd lelked.
Szívemben mély érzelmekkel gyökeret vertél,
Hogy örökkön benne légy, ott éljél.
A végtelenbe érzem veszni minden ölelésed,
Mégis, nálam, magasan ragyog a fényed.
Lehet kevés neked már mit adhatok,
Hisz csak a szívem, lelkem mit nyújthatok.
Felriadok álmomból, testem tüzes, láz égeti,
Szívem mély, ritka nagy fájdalom érinti.
H?vös a hajnal, mi jött az éj után,
Nézek magam elé nagyon ostobán.
Fázom, átfut testemen a hideg tél,
Ölelés helyett vajon megölni jöttél? |
|
|
- december 06 2007 11:46:32
Szép, kifejez?, lírai vers volt, álom mely talán még valósággá is válhat. |
- december 06 2007 23:59:13
SZia. Nekem tetszett, szépen vezetted fel az érzéseidet,remélem nem vélik rémálommá. Üdv.: Ildi |
- december 08 2007 10:32:33
Szép versed,
Valósággá váljon eleje!
De a vége ne!( |
- december 08 2007 19:04:26
Nagyon szép, tele érzelmekkel...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
