|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mindketten szerelmesek voltunk,
Mindketten magunkba hordtunk egy szerelmet,
Csak annyiban különböztünk egymástól:
Míg Te mást szerettél, Én téged szerettelek.
A tűz süketen égett bennünk,
Vártál egy szót, vártam egy szót tőled,
Arcodat mindig magam előtt láttam,
Míg Te másokról álmodtál szépet.
Végül is mi maradt meg nékünk,
A végzet szítt viszályt, széthúzást.
Miért is lenne könyörületes ? Szerelmünkben éltünk...
Hol, Én érted, míg Te másért aggódtál. |
|
|
- július 21 2011 18:11:25
Van ez így kedves Elemér!
Szépen megfogalmaztad az érzés kettősségét.
Szeretettel Joli |
- július 21 2011 20:22:52
sajnos, de a vers jó! |
- július 21 2011 20:40:33
Érzések, szép sorokban...
Szeretettel:marina |
- július 22 2011 12:32:07
Nagyon szép, de szomorú csalódás: megcsalt vágyak
Szeretettel gratulálok versedhez! Zsanna |
- július 24 2011 14:18:04
Néha így jár az ember, jól megírtad.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
