Napkorong

Tűnt idők fénye, életek reménye
naptüzébe nézve, most elvakít,
szállnak a percek, mennyi időt lesztek
agyadra sötét ül, eltompít.

Levegő rezgése, madár csicsergése
idegek vad tánca felhevít,
repülő gondolat, béklyózott vágyakat
korbácsos viharként megszakít.

Cipők kopogása, szívnek dobbanása
agyad lüktetése most megvadít.
Mély álom várása, halál kacagása
bomlott agyadra rásuhint.

1956.december.

Hozzászólások

szucsistvan - június 17 2011 15:27:30
szépen írtad meg.

Épp befejeztem neked a privit, amikor felkerült.
Talán közeli az érzés, ha más is mint az anyókámnál

Radmila - június 17 2011 15:48:14
Gratulálok versedhez: Radmila

lira - június 17 2011 15:53:34
Ezt tényleg 56-ban írtad?
Gratulálok: líra

Piroska54 - június 17 2011 17:50:37
Gratulálok! Ismét remek verset hoztál!
Szeretettel: Piroska

reitinger jolan - június 17 2011 21:19:42
Régen megfogalmazott gondolat, ami örök érvényű.

Szép, ritmusos csengő rímek.

Szeretettel Joli

czegledy66 - június 17 2011 22:05:50
Nagyon szépet írtál! Gratulálok! Szeretettel: Marcsi

hubart - június 18 2011 08:39:24
Ritmusa, bokorríme érdekes, archaikus hangulatot kölcsönöz a versnek. Örömmel olvastam. Szeretettel, Feri

mamuszka - június 18 2011 11:34:03
Szép, szomorú gondolatok - de régebben kelt, még érvényes?
verstanilag jól megkomponált, de inkább keresztrímek... nem mintha ez mindig annyira fontos lenne, a ritmus a vers lelke, a zenéje daloljon a lelkedben és a versben
"Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét..."/Babits/

szeretettel mamuszka

Lilla - június 18 2011 12:56:36
"lira" a vers valóban 56-ban készült, mert /sajnos/ már 77 éves vagyok.
István kedves, megkaptam üzenetedet és válaszoltam is, de a fent
mondat is válasz az előzőekre.
Mindannyiatoknak köszönöm a hozzászólást és a "mosolyokat" melyeket a következőkben "honorálom"Lilla