|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Átölelt és szorosan tartott
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
szívem vágyódón beleremegett
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor
|
|
|
- június 05 2011 16:07:53
Mazsukám!
Ez nagyon szép vers, tetszik!
Gratulálok: Pircsi |
- június 05 2011 16:57:06
Egy szóval, mert ragozni azt ami már ragozhatatlan értelmetlen: Csodás!  |
- június 05 2011 18:40:31
Remek lett. |
- június 05 2011 18:59:10
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ágota |
- június 05 2011 20:29:27
Élmény volt olvasni-köszönöm!
Szeretettel:fava |
- június 05 2011 20:43:42
Kedves Mazsu, szép érzésekkel telített versedhez gratulálok: Radmila |
- június 06 2011 07:22:02
Szép képet festettél! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
