|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Lehetett volna jobban is, élni is, meg írni is,
De a költ?i képeket, elnyelte a gépezet,
Mi mindent bedarált,
És így a világ fejtet?re állt.
Egy kicsit visszamegyek az id?ben,
Nem mesze, csak kilencvenkett?be,
Mikor munka nélkül maradtunk annyian;
Felháborodottan, mert nem volt könny?
Oly sok év után irodába járni oly bután,
Megalázott emberként,
S várni egy pecsét értelmetlen bélyegét,
Mit el?tte munka kerül? kapott,
Ha hajnalban kinn koptatta a padot,
Várva a reggelt, mert az éjjeli üzlet nem ment.
Akkor üzletszer? kéjelgésnek hívták,
Ma kapnak vállalkozói igazolványt,
Mint hivatalos munkakör,
S a hajléktalan sem munka kerül?,
Hanem élet státusz; nappal a volán busz,
Éjjel a vonat, mint meleged? menedék,
Az igényesebbnek már elég,
Hogy ne vesszenek télen a híd alatt.
Bocsánat, hogy tettem egy kis kitér?t,
De ez mind azóta n?tt
Velem együtt egy ország színe el?tt.
Még nem is említettem a sok diákot,
Ki akkor már egy élet el?tt állott,
És zárt kapuk fogadták.
Akkor elültették a munkanélküliség magvát,
Azóta kikeltettek több ezer narkóst
A nem tör?döm magammal most,
Némi segély akad majd,
Mivel kihúzom a hónapot,
Mit bánom a holnapot.
Azóta feln?tt ez a nemzedék,
Van esély, hogy gyereket nemzenék,
És nemzenek is.
Hát így sodorja az ár a nemzedéket.
A nép is és a nép vezérek mind mélyre süllyed
A mocsárba ott fenn és lenn a sodrásban.
És még mindig nem vagyok képes arról írni,
Hogy mi a saját felel?sség, meg mit jelent ígérni
Jóléti csomagot, mi egyeseknek hozott felemel?t,
Azzal együtt emelte a le és felmen?t
Is beleértem, igaz sok kicsi sokra ment,
Mit a munkástól kicsent
Privatizáció címén.
Lett néhány tízezer új men
A haladás szellemében..
Most még mindig nem értem ki is a felel?s
az állam, a szül? vagy az Isten?
Hogy ?t meg ne sértsem,
De miért éppen most vette ki az angyalát,
A húsz éves szabadságát?
Igaz ? napokban méri,
És ott fenn a húsz évnyi
Nem t?nik soknak,
De itt egy egész generációnak
Az élete megy tönkre,
A jöv?r?l nem is beszélve,
Mert, mert a gazdag a pénzén kotlik,
A szegény az útszélen asszonyba botlik,
És a szegénység a nyomorúságot melegíti épp,
A tét ismét a nép.
Az istenért !
Már megint kalandba bocsátkoztam,
Mert azért van aki kicsit szerencsésebb,
Aki mit kényszer vállalkozó belépett
A s?r? törvények erdejébe, s?t feketébe,
Tudjuk, a Duna is a fekete erd?ben ered,
Na és a partján van Buda másikon Pest,
Meg a híd alatt is ott van az est,
És a többit ne is mondjam,
Akkor ez máris rend?
Hisz nyugatról ered
Minden.
Azóta szép lassan csordogált,
Átlépett megannyi árt,
És területet de azért többre ment;
Mint, kinek ez se ment.
Én a szerencsésebbek között vagyok,
Igaz lassan én is hervadok,
De amit?l nagyon féltem,
Hogy munka nélkül panelben kell élnem
A négy szomorú szürke fal között,
Rajtam egy cseppet lökött,
Na nem kilencvenkett?,
Hanem, hogy addig is szerényen éltem,
És volt némi spórolt pénzem,
Min én is privatizáltam a panel házam egy lakását,
Mert ugyebár addig az egész a miénk volt,
Most egy kicsi része az enyém lett ott,
Hol addig éltem szerény létem.
És vártam néhány évet,
Közbe kinyitottam a számat,
És letámadtam a dohány gyárat,
Vagyis csak a munka ügyi menedzsment,
Mert akkor már menedzselt(em magam),
A szó d?lt bel?lem, mint vihar lehelet,
Jó, mert nekik épp ilyen vihar kellett,
Mondván: a lassú víz, partot mos.
Na, mármost így kaptam munkát,
És dolgoztam, mint régi él munkás.
Hát így teltek az évek,
Mondom: most lépek,
Még egy kis szerencse,
Az OTP magas kamatú kölcsöne
Megmentett a szürke falaktól,
S mivel ez sem eléggé tolt,
Hát összedobta a család az aprót,
A legkevesebb foglalót,
Vettünk egy kis családi házat,
Mely nem igazán viselt mázat.
Szép komótosan mindent rendbe tettünk,
Ez elég nekünk, meg a pénztárcánknak.
Szóval sikerült szembe menetelni az árral,
Még néhány becsületes munkásnak.
Hiába; van aki el?re, van aki hátra,
Van aki helyben járva állja,
Vagy dobálja a sarat.
De azt hogy ki a felel?s?!
Lehet, hogy valami négy lábú ?s,
És most azt kutatják,
Hogy rács mögé dugják,
Fejlesztés céljából.
Mert az állatkert kultúrájából
Az még hiánycikk. |
|
|
- november 26 2007 09:56:26
Egy megbomlott élet, ezernyi keserv, majd a kilábalás. Szomorú dolgok, amiket leírsz és valóságosak, de mint ember el?tted mindig ott a cél. |
- december 03 2007 15:12:56
Köszönöm szépen Tibor!
Örülök, hogy így látod, és jólesik, hogy volt türelmed végigolvasni ezt a verset.
Marika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
