Napkorong

Meg kellett próbálnom fájdalom után újra szeretni

Meg kellett tanulnom nélküled is élni,
T?led többé válaszokat már nem kérni.
Mosolyod nélkül is vígan mosolyogni,
Kezed elengedve távolba merészkedni.

El kellett fogadnom, többé nem vagy nekem,
Többé nem emlegeted szerelmesen a nevem.
Meg kellett tanulnom az életem újra kezdeni,
Az összes közös emlékre csak titkon gondolni.

Meg kellett próbálnom fájdalom után újra szeretni,
Arcom esténként nem könny lepte kezekbe temetni.
Megsebzett lelkemen be kellett sebeket foltozgatni,
Léted nyomát szívem mélyén sajgón belül hordozni.

Most úgy érzem a láng már csak halványan ég,
Ám soha sem lehet tudni mi lesz ha j? sötétség.
Néha még vágyakozva érted fájó könnyet ejtek,
S majd remélem, végleg vágyaimból kitöröllek.

Hozzászólások

kormi37 - november 20 2007 09:03:26
Szia encikeangel! Szomorú vers, minden szó amit írtál fájón hallatszik. akit elhagytak, de tovább kell az életben lépni. Sajnos.
Szép megfogalmazás nekem tetszik. gratulálok csak így tovább.
Sok sikert.
Üdvözlettel: Klári

Omnia29 - november 20 2007 22:00:58
Nagyon bús hangulatú a versed...olyan, mint az én kedvem

A 3. versszak kissé fura...bár lehet, csak nekem...szerintem túl sokat akartál beles?ríteni egy-egy sorába, de ha lassan olvasom, nem annyira nyelvtör?...csak azért jegyeztem meg, mert kissé kizökkentett a vers hangulatából...
Brigi

marica - november 22 2007 05:59:27
Kedves encikeangel!
Valószín?nek tartom hogy kezd? vagy.
Olyan nehéz negatív kritikát írni, mert maga a téma jó mondani valódat is kifejezi, érezni is lehet, és mégsem jó mint vers.
Nagyon vontatott, olyan felsorolás iz?, és a sorok végén az a sok "ni" nagyon sokat lehúz az értékéb?l.
Probálkozz egy újra szerkesztéssel.
Nagyon nem szép a sorok végén ez a sok f?névi igenév.

Tudom nem könny?, nagyon munka és id?igénes, de hidd el megéri. Mindenki igy kezdi, de ezeket megl ehet tanulni.
Bocsáss meg, de ezt le kellett írnom, mert ez a te érdekedet szolgálja.

Jómunkát és sok-sok kitartást.
Szeretettel: Marika