Ha paraszt léted, égi Napod, mi ha kel,
Kordélyként cammog az égen tova;
S délid?d sincs, csak est-ebéded,
Majd poshadt víz, szomjadra!
S, ha mocsokba léted már nem hentereg,
Víg szekered visz vásárba, délcegen;
Az egy-lovadnak abrakra telve, tel,
S az sem éhez, míg estre megpihensz!
A semmit tév? gazdag-lét, uraddzva,
Hatlovas hintón szárnyal, s habzsol életét,
Kényét-kedvét, mindenkit taposva,
Hiszi, hogy Nagy-világ, csakis ?érette él!
Így, parasztként, a tiéd, a napnak minden játéka,
S a gazdag, maradjon csak a világ silány árnyéka!
20070622
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
