Napkorong

Erdélyben

Maróti László

Ahogyan kilépek a hegy hátán gőzölgő
sötét fenyveserdő fái közül,
a hajnalt is magam mögött hagyom.
Enyhén lejtő mezőhöz érek.
Ragyogó sugaraival elkápráztat
a kék égről záporozó napfény
és a zöldellő fű közül kikiváncsiskodó
milliónyi színes vadvirág látványa.

Szemben a távolban egy másik hatalmas hegy
Kényszerít belátnom, milyen parányi is az ember,
ha kettesben maradnak: ő és a természet.
Tapodtat sem megyek lejjebb,
hadd nézhessem a tájat minél magasabbról.
Honnan került ide ez a magányos szikla?
Idehullhatott, mert ki is cipelne ide
ekkora súlyos darabot?
Köpenyemet terítem rá,
Mert forró a kő s én fáradt vagyok.

Zsákomból gondosan csomagolt
borosüveget és üveg talpaspoharat veszek elő.
Megadom a módját!
A lehűtött bor párát vet a hirtelen melegben
apró vízgyöngyökké formálódva
gördül le a palack oldalán,
s lecsordul az ölembe.
Hadd csorduljon! Majd megszárad!
A muskotály illatát elkapja a szellő,
megtöltött poharam jó magasra emelem és nagyot kiáltok:
Hallod, Erdély?
Isten
éltessen
sokáig!

2011 Göteborg

Hozzászólások

Hullocsillag - április 05 2011 12:38:37
Erdély csodálatos hely - és a vers is az.

Radmila - április 05 2011 13:24:55
Gratulálok szép versedhez: Radmila

pircsi47 - április 05 2011 13:32:51
Pia Nista!
Csodálatos tájleíró, lírai költeményedhez gratulálok és a finom muskotály bor az egészségedre!
Üdv: Pircsi

Torma Zsuzsanna - április 05 2011 13:46:09
Kedves László!

Csodálatos prózaversed, amelyet erdélyi kirándulásodról írtál.
El is tudom képzelni, milyen jó lehetett a hegyről lefelé nézve a természet alakította kövön megpihenni a finom muskolyátos borocskával!

Üdv.:Torma Zsuzsanna

szucsistvan - április 05 2011 13:54:48
Te mindíg szépekez írsz

PiaNista - április 05 2011 15:12:02
Naháááát, elolvastátok? Köszönöm szépen itt fölöttem mindenkinek...Pista, Te elkényeztetsz. Neked sem kell plagizálni senkit, hogy jókat-szépeket írj!

Köszönettel:

PiaNista