Eljön az éj,és eljön a hajnal,
Elmúlik az élet, s megtör nappal.
De ne engedd magad könnyen át neki,
Ne engedd át magad, míg er?d engedi!
A soha s az örökké csupán teremtett fogalom,
De én ha akarom a semmit is megfogom.
Képes vagyok rá, mert hiszek magamban,
S a bennem él? amorf alakban.
Hogy mit tudsz, vagy szeretnél, csak rajtad áll,
A képzeleted szabhat egyedül határt!
Az éjjel is csak addig s?tét,
Ameddig látni így szeretnéd.
A hajnal pedig csak akkor hoz fényt,
Ha szívedben meg?rz?d a reményt!
Minden olyan, amilyennek látni akarod.
Ha hiszel magadban, jöv?d te alkotod.
