|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján
óriás masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az
osztály - fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód.
Csak fehér blúz,
ünneplő rakott szoknya;
ám az ifjonc
ülőhelyét átadta…
A nagypapa
oroszt tanult az iskolában,
s néha dúdol
egy ”Moszkva-parti éj”-t a kisszobában.
Míg ifjabb volt,
megfordult a világban,
mégis itt van
csak otthon, e hazában,
s reménykedik,
hogy a gyógyulás eljő;
hogy talán még
néhány nemzedék felnő;
s hogy ami most
romlik, senyved, elpusztul,
unokáknál
valahogy újra tisztul…
Bár azt mondják,
tehertől nő a büszke pálma,
jaj, nagyszülők,
mi súlyt raktok a gyönge vállra…? |
|
|
- március 04 2011 17:10:26
Kedves Haaszi, családi emlékbe belevontad a szociális gondokat is, kissé jogosan mondván a nagyszülőkön keresztül a nehéz helyzetet.
Nagyszerűen összekombináltad a kettőt.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- március 04 2011 17:12:51
Kedves és megható vers. Gratulálok!
Üdv.Évi. |
- március 04 2011 17:19:24
Azt hiszem, hogy sokunk (nagyszülők, unokák) csak reménykedik.. talán, egyszer.. |
- március 04 2011 18:56:12
Nagyon szép!
Gratulálok!
Szeretettel: Helena |
- március 04 2011 19:54:10
A szeretet hangján írsz róluk szép versben. Azért azon csodálkozom, hogy a nagypapa oroszt tanult az iskolában, az inkább a mi generációnkra jellemző.
Szeretettel, Feri |
- március 04 2011 21:46:34
Nagyon szépen felépített jó ritmusú, tartalmilag is nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok! Zsanna |
- március 05 2011 08:40:42
nagyon szépen és igazat írtál.
Drága Ferikém én is nagypapa vagyok,és bizony orosz tanultunk az iskolában.
Szeretettel!Gyula |
- március 05 2011 17:32:21
Kedves Haaszi!
Elgondolkodtatóak a soraid. Én nem irigylem a már megszületett és a megszületendő unokákat! Nekik sem lesz könnyebb az életük, mint a miénk volt. Rajtunk is múlik, milyen jövőjük lesz!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 05 2011 17:46:59
Fiatal korunkban mi is a változást akartuk, igaz még most is, de csak a várakozás maradt.
Jól összeszedett, jó gondolatokkal.
Szeretettel Joli |
- március 05 2011 23:01:48
Kedves Attila, köszönöm!
Radmila, elnéztem a régi iskolai képeket, és elgondolkodtam, hogy a mi korosztályunk mennyi mindent rontott el...Mi vagyunk a nagyszülők, és mi rakjuk a nagy terhet az utódainkra...
Varika, Heaven, Helena! Nagyon köszönöm kedves szavaitokat!
Feri, mi vagyunk a nagyszülők! a mostani gyerekeknek a mi szülőnk a dédi...
Zsanna, drága vagy...!
Gyula, kedves, pontosan így van!
Zsuzsanna, azt gondolom, nekünk volt a legkönnyebb... A szüleink háborúkat éltek át, és szörnyűségeket. Az unokáink meg megkapják a kifosztott, tönkretett Földet...a kettő között mi rontottuk el...
Jolán, nagyon köszönöm!
 |
- március 06 2011 08:55:02
Nagyon szép,féltő-óvó
kart szeretettel kitáró
úgy vigyázó öregszülék
nagyszülők örök gondja
csemetének ne legyen baja
csak ennyit tehetünk,
szeretünk és féltünk!
Irénke nagyon szépet írtál!
Szeretettel Csaba. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
