Hogy hiányzol nem tagadom.
Hogy reménytelen majd elfogadom.
De miért kínzol,mikor nem lehetetlen a vágy.
Mikor szíved,ha meglátsz neked is úgy kalapál.
Talán csak én hiszek benne,mi hasztalan.
Talán csak én várom a percet,hogy azt mondd:
SZERETLEK ANGYALOM.
Miért olyan múló minden?
A szerelem,a tegnapok,a szavak,a mondatok.
Miért fáj ennyire ha nem lehetsz velem?
Miért nem tudlak elelngedni,mint Édesanya a gyermeket?
Miért kellesz ennyire nagyon de nagyon?
Talán csak én nem látom ezt a remény vesztett napot.
Minden este mikor álomra hajtom fejem.
Csak annyit kérek,hogy legyen egy szép holnapom.
Mert tudod:HIÁNYZOL NEKEM NAGYON DE NAGYON!!
denes - november 09 2007 13:05:42
A szerelem hiánya, a viszonzatlanság érzése vezeti tolladat végig a sorokon és közben érz?dik benne a teljes odaadás a másik iránt.
Ariadne - november 10 2007 01:40:07
Tudod, most én is szomorkodom,
Így átérzem, mikor írod:
"HIÁNYZOL NEKEM NAGYON DE NAGYON"
Gyönyör? sorok!
