|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Élhettünk volna
de nincsenek körök
mik összefognak
nincsenek jegyei
komor homlokodnak
hogy megismerjelek.
Már csak egy tétova
elmosódó álom
túljutottam
minden félelmetes
fájdalmas varázson.
Patyolat fehér
lett újra az ingem
a vért s a könnyet kimosta
kilúgozta
marta
az elmúlás
fáradt diadalma.
És csókodról sincs már
szívemben emlék
nem suttogom párnámnak
hogy nemrég...
Ha rád gondolok újra
magam sem tudom
magam sem értem
hová tűnt hát
mézédes reményem
hogy feketült el
az arany színű tenger
tajtékja hogyan verte fel
a magány iszapját.
Mellkasomban
hogyan tört össze
hol veszett el a szó
szerelem
most és mindörökre.
/2005. novemberében/ |
|
|
- január 03 2011 16:52:58
Remélem azóta "enyhült" a fájdalom.
Gratulálok
Ágota |
- január 03 2011 16:56:49
Kedves Mazsu!
Versed elénk vetíti akkori lelkivilágod.
Csak félőn suttogva,
azért azóta, már másképpen látod.
üdv:gufi |
- január 03 2011 17:06:25
Kedves Mazsu,
versed őszinte hangvétele igazán megérintett. Legyen ez az esztendőd boldog és szép.
Szeretettel: Radmila  |
- január 03 2011 17:07:49
Mazsu, szép szomorú versedhez gratulálok!
üdv: Pircsi |
- január 03 2011 17:15:29
Csodálatosan szép sorok!
Gratulálok!
Szeretettel: Helena |
- január 03 2011 17:41:07
Nagyon szépen pörögnek le az amúgy fájó gondolatok versed homokóráján.
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
