|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Létezik egy olyan része a lelkemnek,
Melyet ?szintén,mindig kedvelek.
Visszafogja bátran a kitör? könnyeket,
Enyhíti a fájdalmat s gyógyítja a sebet.
Ha megragadom a késem, nem tesz ellenem,
Mély és vérz? vágásokkal er?síti lelkem.
És ha ereimnél is ontom ki a vérem,
Megfullad hang nélkül, a csend mélységében.
Velem mosolyog és velem hullajt könnyet,
Elpusztítja azt, ami életemre törhet.
Akárcsak egy pajzs, tornyosul felettem,
Ezért gyötr?dök most: íme, elvesztettem.
Olyanná váltam, akárcsak a nyílt seb,
Összetörték a védtelen, megtört gyermeket.
Az öngyilkosság éltet, elhozom a végzetet,
Nincs már senki ezen a földön, ki lefogná kezemet. |
|
|
- november 03 2007 15:11:22
halál után a pokol vár ami nem más mint gyülölet ,békétlenség,háború és reméntelenség.Kérdés ezt akarod odaát is nem elég itt a földön?Gondolkozz!!! .Üdv.: Ildi |
- december 29 2007 22:03:17
Jaj, csak ezt ne, sikolt fel bennem a tiltakozás, de ugyanakkor Rómeó és Júlia történetében Shakespearnél Júlia gondolkodása meglep?en hasonló. Amikor az önvád tet?fokra emelkedik és a teljes megsemmisülés érzete, amit te is duplikálsz a sorokkal, hogy összetörték a védtelen, megtört gyermeket olayan er?vel hat, hogy szinte ki sem kerüli az "ártatlan segédeszközt. A drámai ábrázolásod iszonyúan jó képi er?vel bír, csak ne tedd meg, akármilyen nehéz is néha.
A vers nagyon jó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
