Amikor azt hittem már,
Számomra nincs több szerelem.
Akkor jöttél,
S lángot gyújtottál a testemben.
Amikor azt hittem az érzés,
Csak édes emlék marad,
Akkor jöttél,
S átadtad nekem magad.
Észrevétlenül belém költözött a lelked,
Nem akartad az enyémet,
De mégis megszeretted.
Lopva órákat egyesült bennünk a vágy,
S puha fészekké alakult addig az ágy.
Ölelésed megmozdította bennem a világot,
Kinyíltam neked, s így kaptál egy virágot.
Ne hajítsd el!
Hisz még annyira a tiéd!
Álmokkal érkezik minden nap feléd...
