|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mily torz tükör most a Nap:
mint ellobbant, holt szenvedély,
s mint tanácstalan pirkadat
a létről halódva beszél.
Arcán ezer réteg bársony,
mint szűz, ki csókot adni rest
a megfagyott üvegfákon:
álmát rontja a fagyott est.
Bort nem emel rég lágy karja
egykor hullámzó földek felett,
s mint riadt méhraj kelő zajra,
süvölt zord álma víg szél helyett.
Bandukol a leszakadt est,
lábnyoma mint csüggedt óriás
a lápos mezőn tavakat fest:
s kurjant a Hold, a zord bódítás.
Félelem most az úr, szerte
hóból sátrakat fúj a szél,
s mindenhol őskínnal verte
bánatot rőt emberre mér...
|
|
|
- december 21 2010 17:19:46
Nagyon szépen szemléltetsz, tetszett.
Maryam  |
- december 21 2010 18:29:14
Nekem is nagyon tetszik! Gratulálok!
Zsanna |
- december 21 2010 20:49:02
Kedves Arculat!
Versed jól megfogta a tél fagyos leheletét.
"s mindenhol őskínnal verte
bánatot rőt emberre mér..." Fantasztikus sorok!
üdv:gufi |
- december 22 2010 09:58:34
remek vers...az első két versszak különösen tetszik... |
- december 22 2010 15:39:13
Kifejező, szép sorok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
