Napkorong

Radnai István:

CSALÓKA ELEMEK

fehér a gyöngy mint tenger kínja
agg ágait a sors agg fáján szívja
mikor lefagy a hóba vak göröngy
szemedbe havat vág szél s közöny

ami a gazdának feltétlen halála
ha szívedre veszed a fehér könny
lombtalan életed erősítő teája
feléled bőröd is fényét nyeri a gyöngy

miért a hóhalál csillogó szépség
miért marja le ujjaid csontig a fagy
évszakok urának vagy szolgája vak
tavasz kecsegtet zöld reménység

Hozzászólások

Radmila - december 20 2010 12:13:32
Élet és természet összekötve.
Szeret

ettel:Mila

mamuszka - december 20 2010 16:32:50
Kedves István!

a könny és a gyöngy - a képeden fagyöngy - nagyon szépen illeszkedő páros .
Versedben remekül érvényesül - gyöngyöd gyönyörködtető

szeretettel mamuszka

Geot - december 20 2010 18:26:45
Nagyon szép és remek vers!
Szeretettel:Geot

rapista - december 20 2010 20:26:46
Kedves Mamuszka, ez egyszer némi konkrétum: az egyébként mérgező (?) fagyöngy gyógynövény...

Tudod, a konkrétumokat az elvonttal mindig keverem, minden versem az élet(ünk)ről és a világunkról szól - ha elvontságából kell is khámozni!
Hiszen, amit el lehet egyszerű szavakkal mondani, ami könnyen átlátható az nem kell a művészet sejtelmébe burkolni, a verseim önmagukat írják, sokszor nem tudom, hová lyukadunk ki..
Ez pont olyan, mint, amikor egynémelyik regényíró is arról beszél, hogy az alakjai élni kezdenek és mesélnek neki, csak le kell jegyezni!

A fagyöngy jobban illik a krácsonyhoz... mint... (hagyhatjuk a világunkat...mert abban manapság nem sok szépet találunk!)

hubart - december 20 2010 20:46:50
Versed meglepő ellentétekre épül, akár a könyező világ, Elvonatkoztatásaid gondolkodásra késztetnek. Olyan ez, mint amikor az ember megcsodál egy bizarr sziklaformációt, vagy göcsörtös fagyökeret a folyó hordalékából, és eltöpreng a természet fantáziáján, belelát dolgokat... Ez is egyfajta varázslat.
Üdv. Feri