|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A szó ahogyan buggyan
ott vagyok
duzzadó ajkaidban
szemed ahogyan villan
osztozom temetett
titkaidban
kezed ahogyan
megremeg
álmodban magadhoz
húzod
vágyakból épített
könnyekkel szépített
elhagyott testemet.
Aztán a sejtek
süketen
némán
egymásnak jelelve
könyörögnek
zokognak
esdekelve
összeölelik a tested
lökik a vért
a szétfutó erekbe
agyadban formált
dermedő holnapok
helyett
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják
hogy szeress.
Elmédben ott lapul
a félelem
eltaszít
mindent
mindent
kivet
a
hétköznapok
súlyától feszülő
magány halálba
merülő
élet fogolyként
szűkülő értelem.
/Versemet már olvashatod a Napkorongon- ma úgy éreztem némi csiszolásra szorul, remélem előnyére vált.../ |
|
|
- december 18 2010 13:32:33
nekem tetszik, a szaggatottsága is! mert mégis összetartja valami, egy szálon fut végig - a kettősség! |
- december 18 2010 17:15:45
Ma sok verset elolvastam. számomra a nap verse, vagy akár a hété is: a tiéd. Gratulálok. |
- december 18 2010 17:50:40
Hatalmas VERS! Gratula! |
- december 18 2010 18:13:54
mazsu!
Jó kis verset írtál, nekem tetszik!
gratulálok: Pircsi |
- december 18 2010 18:36:12
Remek!
Ágota |
- december 18 2010 21:40:59
Szép, eredeti!
Szeretettel, Feri |
- december 19 2010 09:56:12
Szép, tényleg eredeti képekkel megírt versedhez gratulálok!
Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
